Nagyszentjános község

Adatok

Régió: Nyugat-Dunántúl
Megye: Győr-Moson-Sopron megye
Kistérség: Győri kistérség
Lakosság: 1882 fő
Terület: 30.3 km²
Népsűrűség: 62,11 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 96

Fekvése

Nagyszentjános község a Kisalföld keleti részén, Gönyűtől délre, a Bakonyértől keletre terül el, Győrtől mintegy 25 km távolságra. A település könnyen megközelíthető köz- és vasúton is. A megyeszékhely felől mind az M1-es, mind pedig a 10-es úton el lehet érni Nagyszentjánost, melyet 1985. január elsejével nyilvánítottak községnek.

A falu határában 700 hektárnyi erdő található, ahol minden évben – főleg ősszel – vadászok puskái törik meg a természet csendjét. A fenyvest a Bakonyér szeli át, mely régebben fürdőhelyként szolgált a falu apraja nagyjának. Ma már annyira szennyezett, hogy a szentjánosi lakosok a nyári melegben szívesebben választják hűsítő fürdőként a szomszédos Gönyű "folyóját", a Dunát.

Története

A falu és környéke régóta lakott terület, de eddig települési idejét nem sikerült pontosan megállapítani. A Lél törzshöz tartozó Szemere és Szoárd hadnagyok birtokának határmezsgyéje volt e terület. 1216-ban apátsági birtokként szerepelt III. Ince pápa összeírásában, Zászló (Zazlon) néven. Ugyanez a helységnév található Albens mester 1237 körül keletkezett jegyzékében is, ahol Gönyűvel határos helységként említik. Zászló részletesebb leírása csak 1240-ig maradt ránk, melyből kiderül, hogy ennek a településnek 2 ház lovasszolgája, 10 ház udvarnoka és 2 juhásza volt. 1242-es esztendőt követően nincsenek további adataink, s minden bizonnyal a tatárjárás idején ez a nevű vidék kipusztult. Valószínűleg az itteni lakosság a győri várba menekült a portyázó tatárok elöl, hátuk mögött hagyva a települést.

Van még egy nyom, egy Öreg-Szentjánosnak nevezett helyről, mely népes puszta volt a mai Krémer-major helyén. Ezt a II. András uralkodása alatt "Oppidum Atti Joannis"-ként említették. Érdekessége Öreg-Nagyszentjánosnak, hogy volt egy temploma, melyet átalakítottak várszerű építménnyé, s a szóbeszéd szerint innen alagút vezetett a pannonhalmi várba. Minden bizonnyal ez a település is hadakozó népek áldozata lett, mégpedig a törököké. 1627 körül Ali Csauoz ugyan benépesítette ezt a területet, de Kara Mustafa tábora újra elpusztította, s soha többé fel sem épült. A XVII. század közepe táján az Eszterházyak földművelő- és állattenyésztő telepeseket költöztettek a hajdani Öreg-Szentjános környékére. Ekkortájt épült fel – szintén a grófi család ténykedésének köszönhetően – Felsőszentjános puszta is. A század végén létesült még egy tanya, mely az Alsószentjános elnevezést kapta, jelezve, hogy a két település egy gazda alá tartozik. Ezek a helységek a mai napig fennállnak, csupán nevük változott meg, Nagy- és Kisszentjánosra. A XIX. század elején Nagyszentjános egyik tanyáját az Eszterházy család Majk pusztáért cserébe Lichtenstein hercegnek adta. Így keresztelték el ezt a területet Majkszentjánosnak.

Az 1800-as évek elején a településen már állhatott a grófi kastély, hiszen 1809-ben a kismegyeri csata után francia tisztek laktak benne. A század második felében körülötte öt cselédház, s ugyanennyi istálló is épült. A birtokot 1870-ben Eszterházy Móric bérbe adta 50 évre Auspitz Pálnak, aki a gazdaságot szeszgyárral bővítette. Ezenkívül 1880 körül malomgyár is létesült itt. Sőt 1856-ban az épülő Budapest-Bécs vasútvonal mellett Nagyszentjános is állomást kapott. Így a település az eddiginél nagyobb mértékben bekapcsolódott az ország vérkeringésébe. Ettől kezdve indult meg a falu fejlődése, s vált egyre vonzóbbá az ide időszaki munkára érkezők számára. Főleg az 1920-as évektől szivárogtak ők a településre Vas- és Zala megyéből. Kezdetben egy-egy hónapra jöttek, majd magukkal hozva családjukat letelepedtek a helységben. 1945 után szintén sokan választották otthonuknak Nagyszentjánost, hisz az itt megalakuló Állami Gazdaság (1949) munkát tudott biztosítani mind a környéken lakóknak, mind pedig a messziről jötteknek (Vas- és Zala megye, Nyírség).

Mivel a lakosság száma folyamatosan nőtt, biztosítani kellett az alapvető ellátásokat. 1953-ban vezették be a villanyt, felépítették az emeletes iskolát, s 1969-től óvoda is működött a faluban. Nagyszentjánosnak 1989-ig közös tanácsa volt Gönyűvel, majd 1990-ben alakíthatott önálló önkormányzatot. Az azóta eltelt pár esztendőben jelentős fejlődések mentek végbe a községben. Főleg a település infrastrukturális állapota változott pozitív irányban. Nőtt a burkolt utak aránya, szinte nincs olyan lakás, amely vezetékes ívóvízzel ne lenne ellátva. Jóval magasabb lett a telefonnal rendelkező otthonok száma is, mint egy-két évvel ezelőtt. Szeretnék ha minél többen költöznének a községbe. Az elmúlt évtizedben két új utcát nyitottak meg, ahol a helység ifjabb nemzedéke és a közeli megyeszékhelyből kivándoroltak telepedtek le.

Az egészségügyi alapellátást a háziorvosi szolgálat biztosítja. Az orvosi rendelő épületét 1993-ban újították fel, s bővítették ki egy gyógyszertárral. A faluban 1996 óta fogászati szakellátás is van, hetente két alkalommal a délutáni- és esti órákban. A településen működik egy nyolcosztályos általános iskola, melyben az 1977/78-as tanévtől kezdve létezik speciális osztály, ahol a testileg- és szellemileg sérült gyermekek fejlődéséről gondoskodnak. Itt található egy könyvtár is, mely hetente három alkalommal áll az érdeklődők rendelkezésére. Nagyszentjánoson mindössze ez az egyetlen hely, ahol művelődésre lehetőség van, hiszen a községnek nincsen kultúrháza. A rendszerváltást követően számos egyéni vállalkozás alakult. Ezek legtöbbje kereskedelmi- és vendéglátói céllal jött létre. 1992-ben alapította meg varrodáját a győri székhelyű A + A KFT, mely nem csupán a helybeli lakosoknak nyújt munkalehetőséget, hanem a környékbeli embereknek is.

Nevezetességei

Római katolikus templom

1997-ben fogott hozzá a katolikus egyház egy templom építéséhez. Az alapkőletétel 1997. december 8-án történt. Alapterülete 298 m2.

Következő községek

További községek